Szent márton templom

2025. november 23.

Ünnepek: 
November 24. (hétfő) - DUNG-LAC SZENT ANDRÁS ÉS VIETNAMI VÉRTANÚTÁRSAI
November 25. (kedd) - Alexandriai Szent Katalin
November 26. (szerda) - (Szent Szilveszter apát, Szent Konrád
November 27. (csütörtök) - Szent Virgil
November 28. (péntek) - Marchiai Szent Jakab
November 30. (vasárnap) - ADVENT 1. VASÁRNAPJA

Miserend: 
Szerda,  17 ó. 
Szombat,  17 ó. 
Vasárnap,  10:30 ó. 
*
Útravaló – 2025. november 23., évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség Királya
Furcsa megközelítés a mai evangéliumé – legalábbis nem ehhez vagyunk szokva. Egy uralkodóra fókuszálva általában az iskolás korunkban tanulmányozott korrajzok jutnak eszünkbe: hatalmat, erőt sugárzó megjelenés, páratlan udvartartás fényes palotákban, robusztus erődítmények védelmet nyújtó falai, erős katonaság, őrség, hadvezetés és még sorolhatnánk. Ezzel szemben milyen királlyal találkozunk ma? Olyannal, akinek feje fölé írnak valamit, ami nem is fedi a teljes valóságot. Olyannal, aki törékeny, kiszolgáltatott, megkínzott, akit még a saját környezetéhez tartozók túlnyomó többsége is elhagy, félelemből. Olyannal, akit Mária, János és még némelyek kivételével – nem szolgál most senki, ő maga azonban szolgálni jött, és most is kiszolgáltatottan függ a kereszten. Olyannal, aki nem fenyegetőzik, nem áll bosszút, aki „megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat” (Iz 53,3). Ilyen királyra mit lehet bízni, mit tud ő képviselni, miben hatékony bármilyen intézkedése? Hit nélkül szemlélve nem valami meggyőző a Golgota képe.

Az ősbűn által megsebzett ember és társadalom önmagától kevéssé ért a szeretet nyelvén. Értelmünket elhomályosítja természetünk rosszra hajlása és a szabad akarat ajándékával való visszaélések egyre szövevényesebb rendszere. Megsebzettségünkben mi is megsebzünk másokat. Ezért a földi élet keretei között az értékek védelme, az emberi közösség vezetése igen ritkán szokott párosulni a korrektség, következetesség, határozottság keresésével. Az „egyensúly tartása” érdekében minden uralom támaszkodik bizonyos erőszakszervezetekre. És akié erősebb, vagy akinek pusztítóbbak a fegyverei, az nagyobb biztonságban szokta érezni magát, egészen addig, míg be nem bizonyosodik: egy másik, talán még csendben fegyverkezve, már veszélyesebbé vált számára, mint amilyen veszélyt ő jelent másokra. És ez soha véget nem érő versengést eredményez, legtöbbször persze a szegények pénzéből, erejéből, életéből, véréből, tetézve az ártatlanok fájdalmait. Így aztán a gonoszság birodalma hízik, egyre inkább.

Ez a pusztító erőkben egymást túllicitáló hatalmi rend egyáltalán nem Isten országának törvényei szerint működik. Nekünk azonban ebben a világban kell helytállnunk azzal a papi, prófétai és királyi küldetéssel, melyet a keresztségben nyertünk el. Igen, királyival is, mely nem kiszipolyoz, hanem szeretetben szolgálja a rábízottakat. Krisztus sem idegen vér ontásában gyakorlott királyként áll előttünk, hanem saját vérét ontja övéinek üdvösségéért. Ő nem emberi logika szerinti király, nem pusztít ahhoz, hogy túléljen, hanem éppen fordítva: életét adja azért, hogy nekünk életet adjon. El nem múló, örök életet. Olyat, amilyenre egyetlen e világi uralkodó sem képes. „Földi mennyországok” ígéretével és persze azok sorozatos, törvényszerű kudarcaival tele vannak a történelemkönyvek. Krisztus, a mindenség Királya azonban olyan valóságot ígér, amit be is teljesít. Amelyben a mindent újjáteremtő isteni szeretet a legfőbb erő, és húsvét hajnalának „hőse” a legfőbb győztes. Aki az ő országa után vágyakozik, annak felszabadító erővel szól válasza: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).
Forrás: Magyar Kurír, Kovács Zoltán, a budapesti Szent István-bazilika helyettes plébánosa

*
XIV. Leó:
Imádkozzunk a világszerte háborúban szenvedő gyermekekért!
A pápa szeptember 10-én a szerdai általános kihallgatáson a lengyel és arab nyelvű híveket köszöntve két békeüzenetet fogalmazott meg. Az elsőt a gyermekeknek szentelte – kiemelve az Ukrajnában és a Gázai övezetben élőket –, akik szenvednek a világszerte dúló konfliktusoktól. A második az erőszak sújtotta Szentföldről érkezett zarándokoknak szólt.
A Szentatya arra hívott, hogy „alakítsuk a fájdalom okozta kiáltást Istenhez intézett imává”.
„Imáitokban és humanitárius projektjeitekben emlékezzetek meg Ukrajna, Gáza és a világ más, háború sújtotta régióinak gyermekeiről.” Ezt a felhívást tette XIV. Leó pápa szeptember 10-én, szerdán délelőtt az általános kihallgatás végén, amikor a több ezer zarándok közt jelen levő lengyel hívőkhöz szólt a szemerkélő esőben a Szent Péter téren. A pápa megemlékezett a háború lengyel gyermekáldozatainak nemzeti napjáról, amely „jelképesen megemlékezik szenvedéseikről és hozzájárulásukról Lengyelország újjáépítéséhez a II. világháború után”. (…)
Forrás: Vatikáni Rádió Forrás: Magyar Kurír
*
Isten éltesse azokat, akik ma ünneplik születésnapjukat, névnapjukat vagy házassági évfordulójukat!
* 
Urunk, Jézus Krisztus, szeretett Mesterünk!

Teljes szívünkből hálát adunk Neked, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egész folyamán különös erővel átélhettük jelenléted csodáját, szereteted szelíd és ellenállhatatlan erejét. Hittük eddig is, de most meg is érezhettük, hogy ami történt, nagyobb, mint mi vagyunk.

A szentmisék és a szentségimádások meghitt közelsége, az Oltáriszentséget kísérő körmenet a városon át a szombat este kigyúló fényeivel, szentségi áldásod, mely átölelte és eggyé forrasztotta az egybegyűltek hatalmas tömegét, örök emlék és erőforrás marad számunkra.

A pápai misén a világegyház látható közösségként is megjelent Körülötted. Péter utódának vezetésével a püspökök, papok, szerzetesek, világi hívők hatalmas családja Téged ünnepelt, Tőled kapott kegyelmet, szent Tested és Véred táplálékával a Te életedben részesült.

A szegényekkel való közösség megélése, a művészet, a tudomány, a zene, a tanúságtételek átütő ereje, a sok nemzetiség, a minden földrészről hozzánk érkező hívők példája és lelkesedése a felemelkedés, a remény, az újrakezdés üzenetét hordozta a járvány nehéz hónapjai után. Belőled merítjük a bizalmat, Te vagy az, aki gondot viselsz ránk.

Eléd hoztuk nagy, közös gondjainkat is. A Föld erőforrásainak korlátait, az emberiség riadt útkeresését, hogy ne tegye maga körül lakhatatlanná a világot. Hogy tanácstalanságát ne egymás iránti szorongó vádaskodással vagy a javakért folyó ádáz küzdelemmel vezesse le. Találjon inkább Benned reményt, legyen képes a közös gondokat őszintén és nagylelkűen megvitatni. Hála Neked, mert velünk járod a történelem útját!

Köszönjük, hogy Körülötted, asztalod körül találkozhattunk a többi keresztényekkel. Kérünk, hogy mielőbb megtaláljuk velük a teljes közösséget! Szeretetben találkozhattunk más vallások követőivel és más világnézetű emberekkel is. Segíts, hogy a szeretetben hírnökeid lehessünk!

A készület éveiben kértük, hogy az Eucharisztikus Kongresszus fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulását szolgálja. Most, amikor megrendülten mondunk köszönetet a kongresszus minden kegyelméért, kérjük, segíts, hogy ennek a lelki megújulásnak a munkatársai lehessünk Szentlelked vezetésével és erejével! Ámen.
 *