mindenszentek-templom

2026. március 29.

Ünnepek:
Március 30. (hétfő) - Climacus Szent János
Március 31. (kedd) - Szent Ámosz, Szent Benjamin
Április 2. (csütörtök) - NAGYCSÜTÖRTÖK
Április 3. (péntek) - NAGYPÉNTEK
Április 4. (szombat) - NAGYSZOMBAT
Április 5. (vasárnap) - HÚSVÉTVASÁRNAP

Miserend:

*
Útravaló – 2026. március 29., virágvasárnap
Szamárral nem lehet harcba indulni. A harchoz lovat használnak a küzdő felek. Jézusnak ez a különleges megjelenése is jelzi, hogy ő nem olyan király, mint az e világi uralkodók. Ugyanakkor mégsem gyalog megy be Jeruzsálembe, ami arra utal, hogy mégiscsak uralkodó, nem is akármilyen, hanem a béke fejedelme.

A szamár békés állat, de adott esetben dacossá és makrancossá válik. Bizonyos pillanatokban nem lehet diktálni neki az irányt. Arra megy, amerre kedve tartja. Bármilyen meghökkentő, úgy érzem, Jézust is hasonlónak ismerhették meg tanítványai. Sokszor nem lehetett tudni, mire gondol, amikor beszél, és a legszorongatóbb helyzetekben is megőrizte szellemi önállóságát, amin ellenségei és tanítványai egyaránt meglepődtek.

Természetesen távol álljon tőlem, hogy Jézust a szamárhoz hasonlítsam, de az biztosan nem véletlen, hogy ő maga éppen szamarat választ a bevonuláshoz, és például nem lovat, tevét vagy bármiféle más állatot arról a vidékről.

Jeruzsálem ilyenfajta királyi bevonulást még nem látott. Odatódulnak a tanítványai, de megjelennek a kíváncsiskodók is, mai szóval úgy mondanám, az el nem kötelezettek. Akik éppen oda mennek, ahol történik valami. Nem tudom bizonyítani, de nagy valószínűséggel ezekből lett az a tömeg, amely most képes volt hozsannázni, majd pár nappal később azt kiáltani: „Keresztre vele!” Az el nem kötelezettekből, a sodródókból, azokból, akik éppen annak fogadnak szót, akikkel utoljára találkoztak. Akiknek nincs arcuk, akik mindenhová beolvadnak, és mivel mindig ráérnek, kiszámíthatatlanná is válnak. Ők azok, akikre az öntörvényű diktátorjelöltek, kicsik és nagyok, mindig hivatkoznak, mondván, hogy a nép akarata a mérvadó. Csakhogy itt hazugságba esnek, mert ez nem nép, hanem tömeg. A kettő között az a különbség, hogy egy nép személyekből áll, akik közösségben élnek, és mindenki segít mindenkin, ahogy tud. A tömeg tagjai, vagy egyedei, viszont csak magukra gondolnak, és mindig oda csapódnak, ahonnan valami hasznot várnak vagy érdekességre számíthatnak.

Felmerül a kérdés, hogy a tanítványok közül vajon volt-e olyan, aki az őszinte hozsannázás után mégis azt kiáltotta, hogy keresztre vele? Lehet, hogy volt, emberi gyengeségből. De a passió részleteit olvasva az a valószínű, hogy a tanítványok inkább szétszéledtek, amikor látták, hová fajulnak az események. Számukra véget ért egy szép álom. Szomorúan magukba zárkóztak, és hát a zsidó vezetőktől is féltek, mert ott is működött már a besúgórendszer, és pontosan tudták, ki a követője a Názáretinek.

Isten csodálatos irgalmából azonban itt nem ér véget a történet, hanem valami egészen döbbenetes fordulatot vesz, ami által bizonyossá válik, hogy „meghalván az élet a halálon úr lett”. Nagypénteken ez még nem látszott, de Isten soha nem a látszatra ad, hanem sokkal mélyebben él és éltet minden teremtményt. Olyan mélyen, ahová a gonosz nem tud elhatolni. És ő tartja a szavát.
Forrás: Magyar Kurír, Sánta János, a Váci Egyházmegye papja