2020. május 24.   

Jézus mennybemenete

Szerencsés Zsolt esperesünk ige-liturgia keretében megáldotta a felújított régi tabernákulumot. Köszönjük Kátai Tamásnak a gondos és szakszerű munkát. Köszönjük Szabó Józsefnek a felújításban való részvételt; saját költségén restauráltatta a tabernákulum-ajtót. Köszönjük a híveknek az erre a munkára szánt adományokat.

*
Az elsőáldozást őszre halasztottuk.
Ebben az évben elmarad az Orbán-napi összejövetel.

*
I. Orbán pápa, szent vértanú
222 – 230 években ült a pápai székben. Egyházfősége kezdetén békés időszak volt, később – Severus császár idején – kitört a keresztény-üldözés, amiben már volt gyakorlata a császároknak. Orbán és papjai a Róma melletti, földalatti sírkertbe, az úgynevezett katakombákba húzódtak az üldözések elől. Amikor elfogták őket, Orbán bátran megvallotta keresztény hitét és papjait is erre biztatta. Szabadságuk ára hitük megtagadása lett volna, de erre nem voltak hajlandók. Megkínozták őket, Orbán pápát lefejezték, majd a többieket is megölték.
A fagyosszentek (Pongrác, Szervác, Bonifác) után még az Orbán-nap körüli idő is faggyal fenyegethette a szőlőket, ezért a szőlősgazdák szent Orbánhoz folyamodtak a fagy elkerülése érdekében. Szent Orbán pápát pásztorbottal és szőlőfürttel szokták ábrázolni.

Neri szent Fülöp, Született Firenzében 1515-ben, meghalt Rómában 1595-ben.
Gazdag kereskedő nagybátyja üzletében kezdett dolgozni, de hamar Jézus szolgálata felé fordult. Látomásban azt az utasítást kapta, hogy menjen Rómába, de ott úgy éljen, mintha sivatagban lenne. Loyolai Ignácnál tanult, majd utcai apostolkodásba kezdett. 36 éves korában szentelték pappá. Hamarosan Oratóriumot alapított, fiatalok gyülekeztek köréje. Könnyed stílusa, jó humora miatt igen kedvelték; nevető szent-nek hívták. Barátságban volt Borromei Károly milánói bíborossal.
Oratórium: ennek a szónak van jelentése a zenében is, az építészetben is; itt, Neri Fülöppel kapcsolatban azonban az imádság házát jelenti (az orare = imádkozni, latin szóból származik). Nem templom ez, hanem egy nagyobb terem, ahol a fiatalok Fülöp atyával együtt megbeszélték gondjaikat, feladataikat, imádkoztak, Szentírást olvastak. Legyetek jók, ha tudtok… Napi feladatuk volt a városi szegények ápolása, s besegítés a kórházakban…

Megalapította a Papok Oratóriumát is, amit a pápa jóváhagyott. Ne feledjük, Fülöp kisgyermek korában lépett fel Luther Márton (1517), amely a protestánsok elszakadásához vezetett. Az Egyház nagy megrázkódtatása volt ez; a Tridenti Zsinat (1545-63) keretében igyekeztek a bajokat orvosolni, s ebben a papság képzésének megújítását fontosnak tartották.
Fülöpöt Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté, 1622-ben.

2020.  május 17. 

Húsvét 6. vasárnapja
A tömegtájékoztatás világnapja    

A hírközlő eszközökből értesülve a járványügyi fegyelem bizonyos lazításáról, híveink vágyakoznak már a szentségi Jézus közelébe kerülni.
*

Érdeklődnek az elsőáldozás iránt. Nem tudok időpontot mondani. Segítsetek egymásnak, hogy az elsőáldozók is megtalálják ezt a mi egyházi honlapunkat
(http://www.tat-tokod.hu/tati/); itt értesülhetnek leghamarabb a változásokról. Tanuljatok, elsőáldozók, hogy a hit és a tudás együtt növekedjék bennetek.
*
Beszélik, hogy a járvány lecsengése után sok minden másképp lesz. Akiket megöl a járvány, Istenhez mennek. Akik megmaradnak, azt határozzák el mindenekelőtt, hogy Isten akkor is kell, ha nem fenyeget a sors és nincs életveszély. Ennek keretében lesz pozitív kimenetele a többi fogadalomnak, amelyek a jobb, az emberibb közéletet célozzák.
*
A Tömegtájékoztatás világnapja alkalmából köszöntjük az e tevékenységben dolgozókat, s ajánljuk figyelmükbe az Igazság Lelkét. A tömeg szó okoz egy kis értelmi súrlódást, mert az ember-tömeg nem mindig rendezett. Rajtuk is múlik, hogy a rendezettség felé haladjon - zsebre-rakva az entrópiát.
*
Evangélium szent János könyvéből, 14,15-21
kérni fogom az Atyát és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét… Amikor Isten működik, mindhárom személye működik. Nem szerencsés ezért a Személyeket szétszedni és korszakokhoz rendelni (Szentlélek korszaka), bár szeretünk rendezgetni. Amikor egy háromszög egyik szögével foglalkozunk, arra figyelünk, az van közel hozzánk, de az mindig a másik két szög egységében értelmezendő. A gömbfelszín geometriája egy kicsit más (s talán ez a természetközeli geometria).

Jézusban tapinthatóan közel volt hozzánk Isten egyik Személye, s az Oltáriszentségben köztünk is maradt, tapinthatóan (Isten is tiszteletben tartja a tapasztalat fontosságát). Eltöltötte Őt a Szentlélek, amikor Messiásként aktiválódott, s az Atyával mindig tartotta a kapcsolatot imáiban - mint ember -, én és az Atya egy vagyunk. Nem is lehet másképpen értelmezni az evangéliumok Jézusát, csak úgy, hogy mindig Vele együttműködik az Atya és a Szentlélek.

Kutatók is hajlamosak azt gondolni, hogy az ő témájuk a legfontosabb, ahogy az én unokám a legokosabb az óvodában. Agykutató: az agy a szervezet ura és parancsolója; a sejtkutató hasonló rangú igénnyel állhat elő; Mózes pedig azt mondta, hogy a vér az élőlény lelke gyanánt vagyon (Dut.12,23). Megszívlelendő a magyar Selye János álláspontja: szedd szét, nézd meg a részt, de utána az egészben értelmezd. E szerint az agy a szervezet koordinátora. Az egész: az egyed, az egyén, mert az kapja Istentől az életet, külön-külön; ezért nincs két egyforma ember, de még két egyforma atom sincs az egész kozmoszban. Ez a sokféleség is egymás társaságában értelmezhető - s ennek Isten a kulcsa.

Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Előbb tehát meg kell ismernünk az isteni Tanítást, mert ez nem születik velünk. Az velünk születik, hogy én vagyok az okos, te pedig a hülye, mert már anyád is hülye volt… Nem is parancsról van szó, hanem az ember fülének kedves isteni tanításról. A parancs mögött az van, hogy ne gondolkozz rajta, hanem hajtsd végre. Jézus mondta: nem szolgáknak, hanem barátaimnak hívlak titeket… (Jn.15,15); célszerű lenne ma már egy pontosabb és kifejezőbb tartalmú, Jézushoz simulóbb szóval helyettesíteni a parancsot a fordításban.

Nagyon is sokat kell gondolkodnunk, elmélkednünk Jézus tanításán, hogy vérünkké váljék, a sajátunkká legyen, mert ez a Tanítás nem olyan, hogy parancsszóra végre lehet hajtani. Így tudunk megkapaszkodni és krisztusi karaktert kiépíteni magunkban, hogy ne csak sodorjanak minket hátukon az élet eseményei, mint folyó a leveleket.

Úgy ismertük meg Jézust, hogy valakik beszéltek nekünk Róla. Így megy ez nemzedékről nemzedékre. A szülők írassák be hittanra gyermekeiket az óvodában, s az iskolában is hittanra és ne etikára. Az iskolai etika jó indulattal nevezhető etikettnek. A hittanon Istenről, Jézusról, a keresztény életről tanulnak a gyerekek. Figyeljenek oda a szülők a két lehetőség közti választáskor; legalább a megkeresztelt gyerekeket küldjék hittanra, de megkereszteletlenek is járhatnak ide.

A hitoktatás is globalizálódik. Nem helyénvaló ugyan, hogy sok szülő a munkamegosztásra hivatkozva elhárítja magától, de ez a helyzet. A mostani járvány a tantermekből a NET-re szorította, de még szerencsénk, hogy van ez a lehetőség. A gyerekek avatott személyektől értesüljenek Jézusról, akiket az egyház küld, egyébként eltévedhetnek. 

2020. május 10.      

Húsvét 5. vasárnapja

A korona-vírus járványra tekintettel a templomok zárva maradnak a püspöki rendelkezés visszavonásáig.

Káplán koromban megjegyeztem tisztelt emléklű plébánosomnak:
Értelmes emberek ezek, miért mondod el ugyanazt sokszor? Nem-nem-nem-nem - mondta -, százszor is kevés elmondani, hogy valami foganatja legyen…
MARADJATOK OTTHON!  

 A szeptemberre tervezett budapesti 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszust 2021-re halasztották.
*
Üdvözlégy, zsidók királya! - a mai Jézust-gúnyolók már csak papírra rajzolva tudják Őt keresztre feszíteni…
*
A hírközlő eszközökből értesülve a járványügyi fegyelem bizonyos lazításáról, híveink vágyakoznak már a szentségi Jézus közelébe kerülni. Várnunk kell a püspöki eligazításra.

Érdeklődnek az elsőáldozás iránt. Nem tudok időpontot mondani. Segítsetek egymásnak, hogy az elsőáldozók is megtalálják ezt a mi egyházi honlapunkat
(http://www.tat-tokod.hu/tati/); itt értesülhetnek leghamarabb a változásokról. Tanuljatok, elsőáldozók, hogy a hit és a tudás együtt növekedjék bennetek.
*
Beszélik, hogy a járvány lecsengése után sok minden másképp lesz. Akiket megöl a járvány, Istenhez mennek. Akik megmaradnak, azt határozzák el mindenekelőtt, hogy Isten akkor is kell, ha nem fenyeget a sors és nincs életveszély. Ennek keretében lesz pozitív kimenetele a többi fogadalomnak, amelyek a jobb, az emberibb közéletet célozzák.
*
Evangélium szent János könyvéből: 14,1-12.
Ha megtanuljátok az evangéliumok egymás után következését: Máté, Márk, Lukács, János - belemarkolva az Újszövetség lapjaiba, majdnem pontosan a hivatkozott helyre lehet találni.

Jézus: Ne nyugtalankodjék a szívetek. Elmegyek, helyet készítek nektek. Tudjátok az utat oda, ahová megyek.
Tamás: Uram, azt se tudjuk, hová mégy - hogyan ismerhetnénk hát az utat!
Jézus: Én vagyok az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET.
Egyszer közvélemény-kutatást tartottak a Biblia legszebb mondatára. A Biblia tele van szép mondatokkal. Talán élethelyzetünk, körülményeink, hangulatunk határozza meg a legszebbnek tartott mondatot. Én most erre szavaznék: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Az út, az életút, amely Jézus tanítása nyomán halad; az igazság az, hogy Jézus az Istentől jött; az élet pedig Istennel való folyamatos érintkezés.
Az adók - rádió, tv - jelei bizonyos távolság után legyengülnek. Ezekre a helyekre erősítőket telepítenek, amelyek tovább dobják a jeleket. A mi, Isten felé küldött jeleink - imádságunk, hitünk - is hamar elgyengülnek, talán a Föld gravitációját sem képesek legyűrni. Jézus a szent erősítő…
Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát!
Jézus: Aki engem lát, látja az Atyát is. Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem?
Jézusban az Isten elérhető távolságban van tőlünk.

2020. május 3.

Húsvét 4. vasárnapja
Könyörgő nap papi hivatásokért

FERENC PÁPA ÜZENETE
A HIVATÁSOK 57. VILÁGNAPJÁRA
(2020. május 3.)

A hivatás szavai

Kedves testvérek,
tavaly augusztus 4-én, a szent ars-i plébános halálának 160. évfordulóján levelet intéztem a papokhoz, akik Isten népének szolgálatában életüket nap mint nap az Úrnak adják.

Ebből az alkalomból négy kulcsszót választottam – fájdalom, hála, bátorság és dicsőítés –, hogy köszönetet mondjak a papoknak és támogassam szolgálatukat. Úgy vélem, hogy ma, a megszentelt hivatások 57. világnapján, ezeket a szavakat újra felidézhetjük és Isten egész népéhez intézhetjük abból az evangéliumi szakaszból kiindulva, amely Jézusnak és Péternek egy viharos éjszaka során a Tibériás taván átélt különleges tapasztalatát mondja el (vö. Mt 14,22–33).
  
A tömeg körében lelkesedést kiváltó kenyérszaporítás után Jézus megparancsolta övéinek, hogy szálljanak bárkába és menjenek át a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a népet. A tavon való utazás képe életünk utazására emlékeztet: életünk hajója lassan halad, mindig úton van, keresve a boldog kikötőt; készen a veszélyek leküzdésére és a tenger nyújtotta lehetőségek megragadására, de közben arra vágyunk, hogy a kormányos egy mozdulattal végre a megfelelő irányba fordítsa. Az is előfordulhat időnként, hogy a hajó eltéved, hamis illúziók elvakítják, és így nem követi a biztonságos kikötőbe vezető világítótorony fényét, máskor a hajó a nehézségek, kétségek és félelmek okozta ellenszélnek van kitéve.

Ugyanez a helyzet a tanítványok szívében is. Miután meghívást kaptak a názáreti Mester követésére, el kellett dönteniük, hogy átkelnek a túlpartra; bátran dönteniük kellett arról, hogy saját biztonságukat feladják és követik az Urat. Ez nem egy békés vállalkozás: beköszönt az éjszaka, szembeszél fúj, a hajót összevissza dobálják a hullámok, a tehetetlenség és a meghívás nagysága okozta félelem azzal fenyeget, hogy legyűri őket.
Az evangélium azonban azt is elmondja nekünk, hogy e nehéz utazás kalandjában nem vagyunk egyedül. Mintha az éjszaka közepén valamiképp derengene a hajnali fény, az Úr lépked a felkavart vízen a tanítványok felé. Arra hívja Pétert, hogy a hullámokon át induljon el feléje, és megmenti, amikor látja, hogy süllyed. Végül beszáll a hajóba és elnémítja a szelet.

A hívás első szava a hála. A helyes irány megtartásának feladata nem csak a mi erőnkre van bízva, és nem függ kizárólag az általunk választott utaktól sem. Önmagunk és életterveink megvalósulása nem egy matematikai levezetés eredményeként születik abból, amit magunkba zárkózva eldöntöttünk, hanem sokkal inkább egy felülről jövő hívásra adott válasz. Az Úr ugyanis megmutatja nekünk, hogy melyik part felé kell tartanunk, és bátorságot ad ahhoz, hogy hajóra szálljunk; miközben hív minket, ő már maga lesz a kormányos, hogy kísérjen minket, megmutassa az irányt, megakadályozza, hogy a bizonytalankodás zátonyára fussunk, és akár arra is alkalmassá tesz minket, hogy járni tudjunk a hullámzó vízen.

Minden hivatás ebből a szeretetteljes pillantásból származik, amellyel az Úr ránk talál, talán éppen akkor, amikor hajónkat a vihar sújtja. Nem „annyira a mi döntésünk, sokkal inkább az Úr ingyenes meghívására adott válasz” (Levél a papoknak, 2019. augusztus 4.). Ezért fel tudjuk fedezni és át tudjuk ölelni az ő hívását, ha szívünk hálásan megnyílik és képes lesz felismerni Isten lépéseit az életünkben.

Amikor a tanítványok látják, hogy Jézus közeledik a víz színén, először azt gondolják, hogy kísértet, és megijednek. Jézus viszont azonnal megnyugtatja őket olyan szavakkal, amelyeknek életünket és hivatásbeli utunkat mindig kísérniük kell: „Bátorság, én vagyok; ne féljetek!” (Mt 14,27). Ez a második szó, amelyet rátok akarok bízni: a bátorság.

Vannak kísértetek, amelyek megrettentik a szívünket és gyakran egészen megakadályoznak abban, hogy elinduljunk, növekedjünk és kövessük azt az utat, amelyet az Úr mutatott nekünk. Amikor arra kapunk meghívást, hogy elhagyjuk a biztonságos szárazföldet és vállaljunk egy életállapotot – a házasságot, a felszentelt papságot, a megszentelt életet –, akkor az első reakció gyakran „a hitetlenség kísértetének” formájában jelentkezik: nem lehetséges, hogy ez az én hivatásom; valóban ez a helyes út? Miért éppen tőlem kéri ezt az Úr?

És apránként növekednek bennünk ezek a megfontolások, indoklások és számítások, amelyek elrabolják a lendületünket, összezavarnak és megbénultan hátrahagynak a kiindulási ponton: úgy gondoljuk, hogy bakot lőttünk, hogy nem nőttünk fel hozzá vagy egyszerűen csak szellemet láttunk, amit el kell űzni.

Az Úr tudja, hogy egy ilyen alapvető életdöntés – mint például a házasság vagy különleges elköteleződés az Úr szolgálatában – bátorságot kíván. Ismeri a kérdéseket, a kételyeket és a nehézségeket, amelyek szívünk hajóját megbillentik és ezért megnyugtat minket: „Ne félj, veled vagyok!”. A hit az ő jelenlétében, abban, hogy hozzánk lép és kísér minket, még akkor is, ha a vihar felkorbácsolja a tengert, meg tud szabadítani minket a lustaságtól (akédia), amelyet egyszer „édes szomorúságnak” neveztem (Levél a papoknak, 2019. augusztus 4.), vagyis a belső elbátortalanodástól, amely megbénít minket és nem engedi, hogy megízleljük a hivatás szépségét.

A papoknak írt levélben fájdalomról is beszélek. De itt szeretném másként fordítani ezt a szót, és inkább erőfeszítésnek nevezni. Minden hivatás elkötelezettséget igényel. Az Úr meghív minket, mert Péterhez hasonlóan alkalmassá akar tenni arra, hogy „a vízen járjunk”, vagyis hogy az evangélium szolgálatában napról napra konkrét módon – ahogyan Ő mutatja meg nekünk – vegyük kézbe életünket, különös tekintettel a laikusok, papok vagy a megszentelt életet élők hivatásainak különféle formáiban. Ugyanakkor hasonlóvá válunk az apostolokhoz: van bennünk vágy és lendület, de ugyanígy vannak gyengeségeink és félelmeink is.

Ha hagyjuk, hogy elborítson az a gondolat, hogy milyen felelősség vár ránk – akár a házas életben, akár a papi szolgálatban – vagy milyen akadályok bukkanhatnak fel, akkor hamar levesszük a szemünket Jézusról, ez pedig azzal fenyeget, hogy elmerülünk, mint Péter. De a hit még a gyengeségünkben és a szegénységünkben is lehetővé teszi számunkra, hogy találkozzunk a feltámadt Úrral, és még a viharokat is legyőzzük. Ő kezét nyújtja nekünk, amikor a fáradtság vagy a félelem miatt az elsüllyedés fenyeget, és megadja a szükséges lendületet ahhoz, hogy örömmel és lelkesedéssel éljük meg hivatásunkat.

Amikor Jézus beszáll a hajónkba, a szél végül elül és a hullámok elcsitulnak. Ez egy szép és találó kép arra, amit az Úr életünkben és a történelem zavaros időszakaiban – különösen akkor, amikor viharba kerülünk – végbevisz: parancsol a kedvezőtlen szeleknek, hogy csendesedjenek el, és a gonosz, a félelem, a lemondás erőinek nem lesz hatalmuk többé felettünk.

Abban a különleges hivatásban, amelyben élnünk kell, ezek a szelek teljesen kimeríthetnek minket. Azokra gondolok most, akik fontos feladatokat vállalnak a civil társadalomban, a házastársakra, akiket nem véletlenül szeretek „bátraknak” nevezni és különösen is azokra, akik a megszentelt életet és a papságot vállalják. Ismerem nehézségeiteket, a magányotokat, amely néha elnehezíti a szívet, a megszokás veszélyét, amely fokozatosan eloltja a meghívás lángoló tűzét, a bizonytalanság terheit és korunk kétségekkel teli helyzetét, a jövő iránti aggodalmat. Bátorság, ne féljetek! Jézus a mi oldalunkon áll. Amikor felismerjük őt életünk egyetlen uraként, kinyújtja a kezét és megragad minket, hogy megmentsen.

És ekkor életünk megnyílik a dicsőítésre, még a hullámok közepette is. Ez a hivatás utolsó szava, és egyúttal meghívás is Szűz Mária belső magatartásának kialakítására: ő hálás volt a pillantásért, amellyel Isten reátekintett, megajándékozva őt a hittel a félelmek és a zavarok közepette, bátorsággal átölelte a kapott meghívást, és így életét az Úr örök dicséretévé tette.

Kedves testvérek, azt szeretném, hogy az Egyház – különösen ezen a Világnapon, de közösségeink napi lelkipásztori tevékenységében is – ezen az úton járjon a hivatások szolgálatában és ehhez nyerje meg minden hívő szívét. Hiszen mindenki hálásan felfedezheti az Úr hívását, valamint a bátorságot ahhoz, hogy igent mondjon és a Jézusba vetett hitben legyőzze a terheket, végül pedig az egész életét Isten, a testvérek, valamint az egész világ számára dicséretté formálja. Ebben legyen kísérőnk és közbenjárónk a Boldogságos Szűz Mária.
  
Kelt Rómában, a Lateráni Szent János Bazilikában, 2020. március 8-án, Nagyböjt 2. vasárnapján 

2020. április 26.

Húsvét 3. vasárnapja

Búzaszentelés
Könyörögjünk.

Mindenható Isten, áldd meg terményeinket! Töltsd meg csűrjeinket és pincéinket a gabona és a bor bőségével, hogy azoknak örvendezve, dicséretet és hálát zengjünk neked. Krisztus, a mi Urunk által.

Régebben, még az egy falu egy pap idején, körmenetben mentek a hívek a határba, búzát szentelni. Az 1980-as években még magam is megkíséreltem ennek folytatását. A termelőszövetkezet azonban jelentette, hogy - nagy sajnálatára - éppen akkor repülőgépes gyomírtást fognak végezni a búzatáblán.

Kurucz Miklós, nyugdíjas agrármérnök, a technika segítségével igyekezett életben tartani a régi búzaszentelést. Vegye fel a TV valamelyik településen, vagy közvetítse, s ezt országos búzaszentelésnek nevezte el. 2013 tavaszán Tátra került a sor. Egy ilyen tv-felvételes rendezvényen minden van, csak áhítat nincs, de ezt utólag is hozzá lehet tenni, úgy mondják. Kamerák, állványok, kábelek, el ne ess, figyelj, zenekar, gyerek- és felnőtt énekkar, tokodi népviselet, bányász-egyenruhás nyugdíjas vájárok, népes ministránsok, szomszédos plébániák képviselői… Völner Pál államtitkár beszédet mondott a búzatábla szélén; még felénél sem tartott, mikor arra gondoltam, inkább papnak kellett volna mennie. Kurucz Miklóssal beszélgetve, érződött, szeretné, ha minél több templom népe kivonulna ismét a határba. Szokások keletkeznek, majd elmúlnak; de ha valami úgy múlik el, hogy nem jön helyette jobb, az csak szegényedést jelent.
*
Ma lett volna az elsőáldozás. Nem tudjuk még mikor, de sorra fog kerülni. Kedves Gyerekek! Tanuljátok meg jól a vizsga-anyagot. Akinek nem lenne ilyen, jelentkezzen, adok. A vírust elkerülni, Jézus tanítását magatokba szívni igyekezzetek. MOZOGJATOK! Az oktatási körülmény miatt még többet kell ülnötök gép mellett. A szervezet hajlamos az elpetyhüdésre, ami sokféle megbetegedésnek nyit ajtót. Jézus pszichés bensőtöket egyensúlyban tartja, a testet azonban sok-sok mozgással lehet egyensúlyban tartani.
*
A szeptemberre tervezett budapesti 52. Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszust 2021-re halasztották.
*
Április 18-án Szerencsés Zsolt esperes megáldotta a felújított és helyére került, régi tabernákulumot. Öt hívő és egy ministráns vett részt. A szentségtartókat ünnepélyesen áthelyeztük. Elárvult az ideiglenes tabernákulum, amely vagy fél évszázadon keresztül szolgált. Szolgálhatna tovább egy modernebb kivitelű kápolnában, ahová jobban is illene. Fölmerült olyan óhaj, hogy esetleg megtarthatnánk, hozzánk nőtt ennyi sok idő alatt. Abban maradtunk, hogy ezt megbeszéljük.
*
Kérem kedves Híveimet, ne üljenek fel a pánikkeltő beszédeknek, írásoknak, amik szinte vírus módjára szaporodnak. Különösen veszélyesek ezek, ha vallási köntösbe bújtatják őket, a Bibliából kiemelt idézetekkel alátámasztva és saját kútfő szerint értelmezve.
Olvassátok el az Emmauszi tanítványok történetét. Lukács evangéliumának a 24. fejezetében található; ez a mai evangélium. Mentek csalódottan, hogy nem ezt vártuk az élettől… Egyszer csak felismerték, hogy Jézus ott van velük, és megvigasztalódtak. Mi is csalódottan mondogatjuk, amit ők, de ha felismerjük, hogy Jézus velünk van, jön, amerre mi megyünk, mi is megvigasztalódunk és megerősödünk.
Ez alatt a mostani járványos nyomás alatt mondogatják, hogy utána sok minden másképp lesz. Hogyha a majd helyreállított gazdaságot a gyalázatos és szégyenletes szabad-piac-verseny keretébe helyezik ismét, akkor semmi sem lesz másképp, hanem továbbra is úgy találkozunk egymással, mint a biliárdgolyók: összeütközünk, majd szétpattanunk.
Kardos Mihály plébános

*
Siénai Szent Katalin, 1347 – 1380
Siena-ban született (Olaszország északi fele). Apja kelmefestő; Katalin anyjának 25. gyermeke. Hat éves korában Jézus-látomása volt, s ez megváltoztatta életét. Családja arra gondolt, hogy majd kinövi. 12 éves korától kezdték előkészíteni a házasságra, de ő azt mondta, hogy Jézus jegyese. 16 éves koráig zaklatta családja rögeszméje miatt, végül is azt mondták: tégy, amit akarsz. Apáca nem lett, de a Sienában élő harmadrendi domonkosokhoz csatlakozott. Sokat fáradozott azért, hogy a pápa a franciaországi Avignonból visszatérjen Rómába. Katalin lelki hatalmassággá vált: világi és egyházi vezetőknek lett tanácsadója. Ismételt látomásában Jézus a béke és igazságosság követeként küldte őt az emberek közé. 1461-ben avatták szentté.

Szent Atanáz, 295 – 373
45 éven keresztül volt Alexandria püspöke. Ebből 17 évet száműzetésben töltött; öt alkalommal száműzték. Az ellenségeskedés mögött az ariánus tév-tanítók (eretnekek) keze volt, s ezek azért lettek erősek, mert Nagy Konstantin császár engedélyezte működésüket. Atanáz egész életét a velük való küzdelem jellemezte, a hit tisztaságának védelme érdekében. Az ariánusok agresszívek voltak, a verekedés sem állt távol tőlük. A szektát egy Áriusz nevű pap alapította. Tagadták Jézus istenségét, az Atyával való egylényegűségét, s ez az eszme több püspököt is magával sodort.. Először a 325-ös niceai zsinat ítélte el ezt az eretnekséget, majd a további zsinatok is. A felette való vita azonban sokáig tartott az egyházban.
Egy alkalommal Atanáz csónakon menekült üldözői elől a Nílus folyón. Egy öbölben megfordult és szembe evezett üldözőivel. Azok megkérdezték, nem látta-e Atanázt. Nemrég felfelé haladt a folyón – mondta Atanáz -, ha siettek, még elérhetitek. 

2020. április 19.

Húsvét 2. vasárnapja
Az isteni irgalmasság napja

A jubiláló házastársak megáldása
Amikor tervezgettük - vagy húsz évvel ezelőtt - az egyházi testületekkel a jubiláló házastársak közös megáldását és annak napját (ami húsvét 2. vasárnapja lett), egyre csak mondogatták, hogy emlékezzünk meg a 10 éves házasokról is, mert ez ma már teljesítmény.
Ők lettek a Bronzlakodalmasok.
Az alább közölt jubilálók helyi anyakönyvünkben szerepelnek.
Meg szoktuk keresni azokat is, akik máshol kötöttek házasságot, de nálunk laknak; meg azokat is, akik nálunk kötöttek házasságot, de máshol laknak. Ezt a keresését ebben a járványos évben nem tudtuk megtenni - őket is Isten éltesse!
Az áldás mise keretében történik, utána pogácsás-koccintásos-beszélgetéses, rövid, de tartalmas összejövetelt rendezünk. Rövid, hogy a leves el ne hűljék; tartalmas, mert örülünk egymásnak, különösen, akik régen találkoztak és dicsérjük a házasságban megőszülteket.
Ebben az évben nincs mise, nincs összejövetel, de tudjuk, hogy Isten áldása megy a dróton is, megy az elektromos rezgéseken is, megy a viharokon és vírusokon keresztül is - érkezzen el a jubiláló házastársakhoz.
Az özvegyeknek megnyugvást, erőt, egészséget kívánunk, meghalt párjuknak az örök boldogságot!

Kegyelmilakodalmasok (70 év):
(Nincsenek ebben az évben.)

Vaslakodalmasok (65 év):
(Nincsenek ebben az évben.)

Gyémántlakodalmasok (60 év):
Pálmai Imre és Mechler Julianna, Kazella János és Bitter Margit.

Aranylakodalmasok (50 év):
Kiss-Tóth Lajos és Vakos Zsuzsanna, Keresztes István és Adolf Katalin, Mechler István és Schalk Márta, Schmidt József és Izsó Éva.

Ezüstlakodalmasok (25 év):
Csendes Ferenc és Fejős Mónika, Csendes Csaba és Török Tímea Zsuzsanna.

Bronzlakodalmasok (10 év):
Vígh Szabolcs és Nagyváradi Kinga, Lobog Csongor és Papp Magdolna, Farkas Béla és Bauer Brigitta, Galba István és Papp Mónika, Jagudits Ákos és Bodrogi Bernadett, Kornokovics Zoltán és Csizmadia Erika, Szakály Attila és Horváth Krisztina.
*

Ásó… kapa… s a nagyharang…
Fazekasné Robotka Magdi írása

A templomfalak, ha mesélni tudnának, elmondanák, mennyiszer gyűlt össze itt boldog nász-sereg.

Menyasszony, vőlegény, csillogó aranygyűrűvel jegyzete el egymást; szerelem, öröm, holtomiglan… holtodiglan…

Szalad az idő. Kéz a kézben gyorsan telik el 10 év és bronz-színben jubilálnak a házasok.

Forog az idő kereke tovább és megállíthatatlanul itt a 25. évforduló, az ezüstmenyegző.

Vékonyodik, kopik a gyűrű, fél évszázad alatt; milyen kevesen vannak az aranyjubileumosok. Ha kevesen is maradtak, de ők mutatják a többieknek a példát: gyertek utánunk, segítsétek egymást.

Van, amikor felváltja a szép ruhát a gyász és a kis gyűrű hiába keresi párját a koporsóban - a társad a mélybe hullt alá -, ásó, kapa s a nagyharang választotta el őket már.

Nehéz egyedül, társ nélkül élni, de a falak megőrizték s szerető kedves hangját - hallgasd csak: holtomiglan, holtodiglan szeretjük egymást.

Fogják kezedet a gyerekek és unokák, a szeretetben él tovább a társ.

Mennyi öröm, mennyi bánat, mennyi mosoly és mennyi könny - megerősít és összetart életünk során.

Kedves jubilánsok! - legyen a Ti életetek-összefogásotok példa az utánatok jövőknek! 

2020. április 12.

Húsvétvasárnap 

A zsidó elöljárók emlékeztek Jézus szavaira: harmadnapra feltámadok. Kérték Pilátust, állítson őröket a sírhoz. Van nektek is őrségtek - mondta Pilátus -, őrizzétek, ahogy tudjátok.
A sír őrei nem látták ugyan a feltámadott Jézust, de a jelekből meg voltak győződve feltámadásáról. A zsidó elöljárók lefizették őket, hogy hallgassanak a történtekről.
Erről szól az alábbi gyerekrajzos képregény.

Itt tölthető le a képregény!!!!

2020.ÁPRILIS 5.

Virágvasárnap

Virágvasárnap Jézus Jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, de már szenvedésére is.
Ünnepélyes volt ez a bevonulás: nemcsak ment, hanem vonult. Többször járt Jeruzsálemben, gyalog, de most szamárháton ülve vonult be. Ma ezt bérelt személykocsin tenné; a szamár is kölcsönben volt. Éljenezték, nagy zajt csaptak. Egy zsidó előkelőség bekiáltott neki: Hallgattasd el a tanítványaidat! Jézus pedig: Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni…
Ruháikat az útra terítették, pálmaágakat lengettek. Nálunk a barka helyettesíti. Már februárban le kellett szednünk, mert kinyíltak; hűvös helyre tettük. A plébániakertben azért nevelünk barkabokrokat, hogy virágvasárnapra legyen. (A megszáradt barkaágakból készül a következő évben a hamu, a hamvazószerdai hamvazáshoz.)
Igaz szívből jött az éljenzés, a ruha-leterítés, a pálmaág-lengetés; ahogy igaz szívből jött pár nap múlva a feszítsd meg Őt! - is. Aztán következett a Passio Christi - Jézus szenvedése. Erre is emlékezünk virágvasárnap, a szenvedéstörténet felolvasásával, dramatizált előadásával; erre emlékezve érte el a zene a csúcsát, Bach passióiban - zeneileg is, vallásilag is. Érdeklődtek a mi Passió-énekeseink, kezdjék-e el a gyakorlást. Nagyböjtben lelkesen szokták ezt tenni, hetente egyszer. Gyakorolják a virágvasárnapit is, a nagypéntekit is. Haboztam, mert én nagyon szerettem volna; a vírus azonban közbeszólt ebben az évben.
A passió a latin patior (ejtsd: pácior) szóból származik, Jelentése: elszenved, eltűr, elvisel. A magyar belecsúsztatott a Z betűt s máris passzió lett belőle, ami azt jelenti: passziózik, vagyis gondtalanul tölti idejét és nagyon kedveli, amit éppen tesz. Hát, Uram, most döntsd el, melyikhez húz igaz szívből a magyar… 

Nagyhétfőn, nagykedden, nagyszerdán Jézus nappal a templomban tanított, az éjszakákat az Olajfák-hegyén töltötte. Kis-hittanos kérdés: Ott már vékony az ág, nem hajlott le alatta? … Tudott az elfogatási parancsról. Nappal a köréje gyűlt néptől nem merték elfogni. Hát figyeljétek meg, hová megy szállásra, ott fogjátok el. Jézus azonban átejtette őket. A tömegbe merült, akik kapuzárás előtt el akarták hagyni a várost; hajnalban szintén a tömegbe vegyült, akik a kapunyitásra vártak és már csak a templomban húzta le csuklyáját.
Nagycsütörtökön megalapította az Oltáriszentséget. Vegyétek, ez az én testem; igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem… Aztán kimentek az Olajfák-hegyére, ahol elfogták. Szegény Júdás! Szegény mimagunk! Vannak apró árulások is. A Gehinnom-völgybe botorkált el. Ide hordták Jeruzsálem város mindenféle szemétjét. Büdös volt, öngyulladástól füstölgött; ezzel kapcsolatos a gehenna /gyehenna, pokol/ tüze elnevezés. Itt találták meg egy faágon függve, a madarak már kikezdték testét.
A nagypénteki ünnepélyes Hívek-könyörgésébe a Püspöki Kar ezt a könyörgést tűzte bele:

A járványban megbetegedettekért, az elhunytakért és a
szeretteiket elvesztőkért is imádkozzunk, testvérek,
hogy megtapasztalhassa a keresztény nép:
életünkben és halálunkban egyaránt mellettünk áll
Krisztus, a Mindenség Királya.

Könyörögjünk!
Mindenható örök Isten, tekints kegyesen aggodalmunkra,
könnyítsd meg gyermekeid terhét, fogadd országodba az elhunytakat
és erősítsd meg gyenge hitünket, ahogy megerősítetted
Szent Fiadat, Jézus Krisztust, aki értünk kiürítette a szenvedés kelyhét.
Add, hogy mindig kétkedés nélkül bízzunk atyai gondviselésedben.
Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen. 

 Ebben az évben a szent Máté szerinti Passiót olvassátok el; az evangélium vége felé van. Nagypénteken mindig a János szerintit olvassuk. A négy evangélium olyan, mint amikor négy ember a hegy négyféle oldalán mászik fölfelé. Útjuk közben más-más tájakat látnak, de a hegycsúcsra érve ugyanazt látják: Jézus feltámadott a halálból.

A megszentelt barkaágakból a hívek hazavisznek; vázába teszik, padlásra teszik, s különféle káros erők elhárítását tulajdonítják nekik. Jól van ez így; jó, ha a barkaágakról is eszünkbe jut Isten.

Az évszázadok során széppé formálódtak a nagyheti szertartások, s közös végzésük most hiányzik. Alkalom viszont ez a helyzetünk arra, hogy erősödjék bennünk a kereszthordozó és halált legyőző Jézus. Kardos Mihály plébános 

2020.Március 29.

Nagyböjt 5. vasárnapja

Káplán koromban megjegyeztem tisztelt emléklű plébánosomnak:
Értelmes emberek ezek, miért mondod el ugyanazt sokszor? Nem-nem-nem-nem - mondta -, százszor is kevés elmondani, hogy valami foganatja legyen…
MARADJATOK OTTHON!  

Mária és József esküvőjükre készültek. Kiderült, hogy Mária áldott állapotban van. Józsefnek fejbevágás… Azt az eljárást kellett volna követnie, amit a mai evangéliumban olvasunk (lásd alább). Isten ad megvilágosodást és erőt - ebben a kegyben részesült József is.
A férfit nem ismerek fogamzás esetünkben természetfeletti, de egyáltalán nem természetellenes jelenség. Az élővilágban előfordul, hogy a petesejt hímivarsejt nélkül indul fejlődésnek; parthenogenezisnek (szűznemzés) nevezik.

Evangélium szent János könyvéből - 2,1-11.
Jézus elé vonszoltak egy házasságtörésen ért asszonyt. Törvényünk értelmében agyon kell köveznünk.
Te mit szólsz, Mester? Jézus lehajolt, a földön kezdett firkálni és gondolkozott (célszerű gondokoznunk, mielőtt beszélünk!). Majd: Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van (más szemében a szálka…). Ismét lehajolt és firkált, hogy ne zavarja tekintetével a vádlókat (hej, de szeretünk tekintetünkkel másokat átszúrni!). Azok csendben elsompolyogtak. Asszony, én sem ítéllek el. Menj, DE többé ne vétkezz!
A nemzetért aggódók egyszer Jézus elé fogják cipelni a magzat-gyilkosokat, a fogamzás ellen védekező fiatalokat (gyerekeket!). Nekik is azt fogja mondani Jézus: Menjetek, DE többé…

Jézus kiváló pozitív pedagógus volt. A gyermeknevelő szülőknek érdemes ilyen szemmel is olvasgatni az evangéliumokat. A szülő az első számú- és rangú pedagógusa gyermekének (ne hajítsuk hát mindjárt az iskolába a pedagógiát!). Fáradtság miatt, vagy tudatlanság miatt, gyakran negatív pedagógiát alkalmaznak: Nem megmondtam már ezerszer, hogy NEM SZABAD! A pozitív pedagógia tanítja a gyermeket, hogy mit szabad, mit érdemes…, mert a nemszabad-nemszabad esetében csak fulladozni fog a gyerek. Pál apostol mondja: mindent szabad nektek, de nem minden válik hasznotokra. Jézus sem azt mondta az asszony vádlóinak: nem szabad, nem szabad, hanem, még ilyen kritikus helyzetben is pozití pedagógiát használt: Tegyétek, DE…

Isten nagyra értékel minden embert (nekünk ez nem midig sikerül egymással szemben). Az isteni gondolat Jézusban érkezett el hozzánk. Hogyha a tudomány által megfogalmazott embert tekintjük, jobban megértjük az isteni gondolatot, hiszen hatalmas élő-tömeg küzdött azért, évmilliárdokon keresztül, hogy az Ember megszülethessen a Földön. Éljünk Isten irgalmával, Aki fölemelni akarja az embert és nem eltaposni: keljünk fel, ha elestünk, térjünk jó útra, ha rossz útra csúsztunk. Menj, DE többé ne vétkezz…

Sokunkra kellemetlenül kezd hatni a Maradj Otthon. Mégis, viseljük el: az Életért, önmagunk- és mások életéért, Nemzetünkért! Örülök, hogy a digitalis rendszert, ezt a remek technikai találmányt, értelmes célra is használhatjuk, tömegesen. Hallom: Ebben a bezártságban legalább jól ki tudok takarítani otthon… Takarítgassuk, rendezgessük benső világunkat is. Amíg jöhettünk-mehettünk és mindennel törődtünk, nem volt meg a belső egyensúlyunk. Most alkalmunk van Istennel jobban megbarátkozni, s ezáltal meg lesz benső egyensúlyunk.
És akik börtönökben sínylődtek, éveken keresztül - ártatlanul…?

Kardos Mihály plébános

2020. március 22.

Nagyböjt 4. vasárnapja


*
Igyekszünk, igyekezzünk! betartani a járvány terjedését megelőző előírásokat, a magunk és társaink egészségének megőrzése érdekében. Leghatékonyabb védekezés, ha távol tartjuk magunkat egymástól. Ez olyan helyzetet alakít ki, mintha le lennénk bénulva, s keressük magunkat. A halott kerüljön a földbe; az Új Ember hetilap jusson el a megrendelőhöz (a plébániákra egy csomagban érkeznek) stb.; s legfőképpen ne halkuljon el Jézus neve. Ennek érdekében el kellene érni azokat is, akik nem használják az elektronikai technikát - s templomba járó híveink többsége ilyen.

Most, ebben a járványos veszélyhelyzetben, egyre többen összekulcsolják kezüket és Istenhez könyörögnek segítségért azok is, akik ezt nem teszik, ha nincs baj. Ha eszünkbe jut Isten, akkor is, amikor nincs baj, akkor nem lesz ennyi baj. Mert, amikor nincs baj, akkor nem vigadni-táncolni-enni-inni-tobzódni fogunk, hanem a természetet, az életet fogjuk kutatni, s ismerni fogjuk a veszélyes kórokozókat, mielőtt járványt okoznának. Az egér ugrált a döglött macskán és azt kiabálta: ettől kellett félnem!?

A mai evangélium a vakon született ember meggyógyításáról szól.
Nem írom itt le, mert hosszú; János evangéliumának az egész 9. fejezete. Olvassátok el az Újszövetségben.
A vakon született koldulásból élt. Jézus a földre köpött, a nyállal sarat csinált, s azt vak szemére kente. Meggyógyult. Ez a köpéses jelenet most a járvány idején különösen furcsán hangzik, de nem ez a sár tette látóvá a vakot, hanem az isteni erő, amely Jézuson keresztül hozzá érkezett. Akkor minek kellett a sár? Figyeljük meg: Jézus minden csodatételekor gondoskodott arról, hogy az, az emberek fejében, Ővele össze legyen kötve és ne mondhassák: Jézus nélkül is meggyógyult volna… A sár helyett tehát más jelet is használhatott volna, de éppen ez jutott eszébe. Abban az időben az emberek az ilyen köpéses sár láttán nem szörnyülködtek, de az immunrendszerük is jobb volt, mint most a mienk, noha nagyon tiszták vagyunk.
Jézusra rátámadtak a magukat igazhitűeknek gondoló zsidó előkelőségek, mert olyat tett, amit szombaton tilos: sarat csinált. Az, hogy a vak meggyógyult? - az semmi! A Hagyomány!... A hagyomány az ember felett! Jó lenne, ha Jézus-követő életünk nem esne ebbe a hibába. Jézus az embert választotta.
Ha Jézusra figyelünk, mi is az embert fogjuk választani és ez lesz a helyes út. Aki Jézust nem látja, vak marad - minden tudományával együtt.
 Kardos Mihály plébános