hasznos tudnivalók

Segítség, eligazítás - Szőcs László plébános

1) Mit tegyek, ha valamilyen ügyben a katolikus egyházzal fel kell vennem a kapcsolatot?
2) Szeretnék megkeresztelkedni, 14 éven fölüli vagyok.
3) Szeretném gyermekemet megkereszteltetni.
4) Bérmaszülőnek hívtak.
5) Keresztszülőnek hívtak.
6) Szeretnék az áldozásba bekapcsolódni, de már nagyobb /vagy felnőtt/ vagyok.
7) Bemehetek-e a templomba, ha nem vagyok vallásgyakorló?
8.) Templomi (= szentségi) házasságot szeretnénk kötni.
9) Nehezedő évek. Betegek szentsége.
10) Temetés.

1) Mit tegyek, ha valamilyen ügyben a katolikus egyházzal fel kell vennem a kapcsolatot?
Keresse a plébánost, aki katolikus pap és a plébánia /vagy egyházközség/ vezetője. A plébániák területi egységek. Nagyobb településeken több plébánia van; egy-két szomszéd megkérdezésével megtudhatja, melyik plébániához tartozik. 
Táti Mindenszentek Plébánia bankszámlaszáma utalás esetén: CIB Bank:   10700361-72428856-51100005
A táti MINDENSZENTEK-TEMPLOM  plébánosa Szőcs László atya, elérhetősége: +36 20 370 2527

2) Szeretnék megkeresztelkedni, 14 éven fölüli vagyok.
Csak akkor akarjon megkeresztelkedni, ha keresztény módon akar élni, azaz Jézus követője akar lenni; nem helyénvaló, ha más ok miatt gondol erre.
Keresse meg a területileg illetékes plébánost, vagy bármelyik plébániát. Oktatásokon fog részt venni, s ennek időtartama lelki-szellemi felkészültségétől függ. A keresztelő pap a Bérmálás szentségében is fogja részesíteni /mindjárt a keresztelés után/. Az oktatásokon a Bűnbocsánat /=gyónás/ szentségére és az Oltáriszentség vételére /=áldozás/ is fel kell készülnie, noha keresztelkedése előtt gyónnia nem kell /a további időkben azonban igen/.
Amennyiben gyerekkorában megkeresztelték, de bérmálkozni felnőtt korában szeretne, azt püspök, vagy megbízottja végezheti el.

3) Szeretném gyermekemet megkereszteltetni.
Ha a gyerek egészséges, várjanak az anya szülés utáni megerősödéséig, hogy részt tudjon venni a keresztelésen /régebben „vizesen” vitték a gyerekeket kereszteltetni, ami érthető volt pl. a nagy csecsemőhalandóság miatt/.
Célszerű a lakás szerinti plébániát keresni /később nem kell messzebbre menni keresztlevél vagy egyéb igazolás beszerzése végett/. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén bármelyik plébánián kereszteltethet /2012-es állapot; korábban ehhez a területileg illetékes plébános engedélye kellett/.
Első gyerek esetében a szülőknek oktatásokon kell részt venniük. Ezt az egyház a nagymértékű tájékozatlanság miatt rendelte el – tisztelve a kivételeket. (Hová vigyük kereszteltetni a gyermekünket, a templomba, vagy a tanácsházára?) Az oktatások száma tehát a szülők vallási felkészültségétől függ.
A szülő azért merészeli megkereszteltetni kicsi gyermekét, annak beleegyezése nélkül, mert a krisztusi utat tartja helyesnek.
A szülők gyermekük megkereszteltetésével azt a kötelezettséget vállalják magukra, hogy vallásilag Jézushoz segítik őt. Piciny kortól kezdődő feladat ez. Nem ró nagy terhet a szülőkre, csak egy kis figyelmességet igényel, mégis sokan hanyagul járnak el e tekintetben. Óvodai hitoktatással törekszünk ezt valamelyest pótolni.
Keresztszülő csak megkeresztelt katolikus személy lehet. Lehet házaspárt felkérni erre a tisztségre, de lehet magános személyt is, ha betöltötte a 14. életévét. A nemek között itt egyenrangúság van, tehát lehet lánynak keresztapja, vagy fiúnak keresztanyja. A keresztszülő faladata az, hogy segítsen a gyermek kereszténnyé nevelésében. Legyen a gyermek számára a második számú bizalmas a szülők után. Egy kis figyelem-, egy kis időráfordítás. Ezt nem lehet növekvő értékű ajándékokkal helyettesíteni. A tárgyi ajándék inkább csak jelképes legyen; az igazi ajándék az, ha emberségéből ajándékoz keresztgyermekének és jó példával jár előtte.

4) Bérmaszülőnek hívtak.
Ha bérmálkozott, lehet bérmaszülő. Ezt a tisztséget egy személy tölti be /nem házaspár/. Amennyiben keresztgyermeke hívta bérmaszülőnek, bérma-keresztszülő a neve ebben a kapcsolatban. Feladata: segítse bérma-gyermekét, hogy aktív keresztény legyen, vagyis vállaljon egyre több áldozatot Jézus nevében társaiért, s ehhez vegye igénybe a mennyei erőforrásokat a szentségek által. Ha igazolását kérik bérmálkozásának, azt bérmálásának, vagy keresztelésének helyéről szerezheti be /értve alatta a megfelelő plébániát/.

5) Keresztszülőnek hívtak. /Lásd a 3) pontot/

6) Szeretnék az áldozásba bekapcsolódni, de már nagyobb /vagy felnőtt/ vagyok.
Bizonyára meg van keresztelve, egyébként nem lehet áldozó. Kérje keresztlevelét megkeresztelkedése helyén és azzal keresse meg a lakása szerint illetékes plébánost. Ha más templomban szeretne elsőáldozó lenni – mert pl. az ottani pap ismerőse -, ez lehetséges, de előbb beszélje meg illetékes plébánosával. A felkészülésbe a bűnbocsánat /=gyónás/ szentsége is beletartozik.

7) Bemehetek-e a templomba, ha nem vagyok vallásgyakorló?
Bemehet. A templom Isten háza és az imádság háza. Tartsa ezt tiszteletben ruházatával és viselkedésével. Ha éppen istentisztelet van, nem járhat-kelhet a berendezési tárgyak megtekintése kedvéért és ne is beszélgessen, amennyiben társai is vannak. Ha nincs istentisztelet, nézelődhet, halkan beszélgethet. Kereshet is valakit, aki ismeri a templomot és kérdéseire felelni fog.

8) Templomi (= szentségi) házasságot szeretnénk kötni.
A jegyesek – egy férfi és egy nő – jelentkezzenek a menyasszony plébánosánál, legalább 3 hónappal a tervezett házasságkötés előtt. Ha más templomban szeretnék az esküvőt tartani, ahhoz megfelelő indok és a fenti plébános hozzájárulása kell.
3 hónapnál nem régebbi keresztlevelet kell beszerezniük, amennyiben nem helyben vannak keresztelve és mindketten katolikusok.
Jegyes oktatáson kell részt venniük, ami a jegyesek vizsgálatával kezdődik, amit az illetékes plébános végez el. Ez a vizsgálat arra terjed ki, hogy van-e – egyházjogilag értelmezett – akadálya a házasságnak. Az egyházjogi ismeretek a papra tartoznak, de minden felmerülő problémát megbeszél a jegyesekkel.
Amennyiben valamilyen akadálya van a házasságkötésnek és az elhárítható, ennek lebonyolításáról a felkészítő plébános gondoskodik, egyetértésben a jegyesekkel.
Hogyha megkeresztelt, de nem katolikus személy akar házasságra lépni katolikussal, nem kell felekezetét elhagynia /áttérni/ a házasság végett. Más kérdés, ha korábban gondolt erre, s a házasságkötés csak elősegíti szándékának véghezvitelét.
Hasonló ehhez a megkereszteletlen /=pogány/ helyzete. Azért nem kell megkeresztelkednie, hogy házasságot köthessen egy katolikussal. Más kérdés, ha egyébként is készült már bekapcsolódni a keresztény életbe /lásd a 2) pontot/, s ennek megvalósítását a tervezett házasságkötés megsürgeti, elősegíti.
A genetika törvényei értelmében a rokonok gyermekének épsége és egészsége veszélynek van kitéve. Ezt el kell kerülni. Valamilyen – eddig még megfejtetlen – erő működése értelmében a szabadon élő állatok is tudják ezt és be is tartják.
A házasság az egyház szentségeinek sorába tartozik, ezért a házasságkötés alapvetően vallási tevékenység. Egy sor dolgot tudatosítani kell, ezért a jegyes-oktatások száma a jegyesek vallási felkészültségétől is függ.
Nem véletlen statisztikai adat az, hogy a szentségi házasságot kötöttek között jóval kevesebb a válás, mint a csak polgári házasságot kötöttek-, vagy az összeálltak között. A pusztán szerelemre épített kapcsolat veszélybe kerül a szerelem elpárolgásakor, ezért azt nem a szerelemre, hanem a krisztusi szeretetre kell ráépíteni. A szerelem ösztönös természetű érzelmi állapot, vagyis tudatos elhatározással nem lehet sem előidézni, sem tartóztatni. Nagyon bölcsen fejezi ki a magyar szólás: A szerelem nem kopog, mikor érkezik és nem köszön, mikor távozik. Az ösztön-hatások mozgása velünk született képességben működik, ezért nem kell tanulni. A krisztusi szeretet készsége és képessége nem születik velünk, így tanulni és tudatosan kifejleszteni kell és fenn is kell tartani.
Ahol van krisztusi szeretet, a szerelem is tovább tart; a kettő nem ellenlábasa egymásnak, hanem támogatója és kiegészítője, s ez így nagyon szerencsés. Hogy pedig a párkapcsolatokban gyakorlatilag mit jelentenek ezek, az már a jegyes-oktatások témája.
Még egy megjegyzés. Azt mondja az Írás: Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza (olvasható ez Máté evangéliumának a 19.- és Márk evangéliumának a 10. fejezetében). Az egyházi bíróság mégis érvénytelenít házasságokat és szabad állapotba helyezi belőle a feleket. Ennek magyarázata az, hogy az élet eseményei nem olyan tiszták és egyszerűek, mint ahogy elgondoljuk őket. Némely házasságban lappanghat méreg, amely kezdetben nem látszik, később azonban kifejti hatását és megrontja a házastársi kapcsolatot. Ha a felek nem tudnak együtt élni, véglegesen el karnak szakadni egymástól és egyházi bírósághoz fordulnak házasságuk felbontása ügyében, akkor ez a bíróság azt fogja vizsgálni, van-e olyan eleme, mozzanata, mérge a kapcsolatnak, amely kezdettől sértette a házasság épségét, s emiatt az nem is mondható házasságnak, annak ellenére, hogy az esküvői szertartást szabályosan lefolytatták. Ha például egyik félben az az elhatározás él, hogy hallani se akar gyermekáldásról, de ezt csak a házasságkötés után jelenti ki társának, aki pedig nagyon szeretne gyermeket, akkor ez végzetes mérge lesz a kapcsolatnak; utóbbi társ kezdeményezheti házasságuk érvénytelenítését, mert a gyermeket kitagadni akaró házasság nem házasság. Másféle esetek is léteznek, de ezekkel itt tovább nem foglalkozunk.

9) Nehezedő évek. Betegek szentsége.
Öregedés, betegség, vagy baleset miatt következnek a nehezedő évek, ezek elviseléséhez ad isteni segítséget a betegek szentsége, amit régebben utolsó kenet-nek neveztek. Haldoklóhoz hívták ugyanis sietve a papot, hogy lássa el a betegek szentségével. Ennek a helytelen gyakorlatnak magyarázatát talán abban találjuk, hogy a családtagok – látva hozzátartozójuk nehezedő állapotát – húzták-halasztották feltenni azt a kérdést, egészen a haldoklásig: apuka, anyuka, ne hívjunk papot? Aztán már nem volt kitől kérdezni, hanem szaladtak a papért. A papot el is lehetett érni, amíg az egy falu egy pap világ volt; mára ez a helyzet romlott.
A helyes gyakorlat az, hogy a nehezedő évek elején vegyük a betegek szentségét, ne pedig a végén. Az anyuka sem akkor kínálja gyermekének az elemózsiás csomagot, amikor az hazafelé jön a kirándulásról, hanem, amikor indul.
Ennek megfelelően, veheti /vegye!/ a betegek szentségét, aki életének 60. évét betöltötte, akár betegnek érzi magát, akár nem. Hatvan után élete csúcsáról már lefelé halad az ember és végül a sírja várja. A plébániák meg szokták hirdetni évente legalább egy alkalommal azt a szentmisét, amelynek keretében erre lehetőség van. Nyilván ezen olyanok vesznek részt, akik még lábukra bírnak állni. Az ágyhoz kötötteket a pap ellátja otthonukban, vagy a kórházban.
Kortól függetlenül veheti a betegek szentségét, akinek súlyos betegség avatkozott életébe, vagy olyan balesetet szenvedett, amelynek következménye mélyen megváltoztatta életét és emiatt egy nehezebb életszakasza következik.
Elég egyszer venni a betegek szentségét. Aki azonban úgy gondolja, hogy lelki hasznára van, veheti évente, de egy éven belül többször nem szabad.
E szentség kiszolgálásában illetékességi kérdés nincs; kérhető bárhol, bármelyik katolikus paptól.
A hozzátartozók legyenek figyelmesek e kérdést illetőn öregjükkel, betegjükkel szemben. Gondoljanak arra, hogy mindenki lemond lassan környezetéről, el kell engednie szerettei kezét is és egyedül megy a halál felé. Ilyenkor azok is meg akarják fogni Isten kezét, akik nem voltak formális vallásgyakorlók. Isten nem húzódik el a feléje nyújtott emberi kéztől. Hozzá kell segíteni őket a betegek szentségéhez, amennyiben ez még nem történt meg. Az időben vett betegek szentsége a hozzátartozók dolgát is megkönnyíti.
Keresztény ember nem esik kétségbe a nehezedő évek beköszöntével, mert ismeri a kereszthordozó Krisztust; nem esik kétségbe a halál közeledtekor, mert ismeri a feltámadt Krisztust, aki mindig velünk van.

10) Temetés.
A régebbi családi temetések a 20. század közepétől vállalkozások körébe kerültek. Ez a helyzet a temettető családokat tehermentesíti; a vállalatok rutinos emberei az illő kegyeletnek megfelelően végzik el a temetéseket, ami nem volt mindig jellemző a családi temetések esetében, a jóindulat ellenére sem.
/A családi temetés szokása idején a temettető család a rokonokat, szomszédokat kérte meg, hogy ássák ki a sírt, engedjék le bele a koporsót és hantolják el. A háztól a sírhoz – a legtöbb helyen – külön erre a célra épített és fenntartott, ló vontatású, baldachinos gyászkocsi vitte a halottat. Minthogy más-más csoportok végezték a temetést, gyakorlatra nem tehettek szert; a temettetők nem sajnálták a pálinkát, mert az ilyen tevékenységhez bátorság kell; így gyakorta adódtak kellemetlen jelenetek./
A pap a temetés vallási szertartását végzi, így vele is és a temető vállalattal is egyeztetni kell a temetés időpontját.
A legtöbb településen a temető önkormányzati kezelésben van; rá és a vállalatra tartoznak a temetkezési körülmények szabályai.
A továbbiakban a katolikus egyházi temetés kérdéseiben adunk tájékoztatást. A papok és a vállalatok együttműködése többnyire jó.
A gyász súlya miatt sokszor zavarban vannak a temetést igénylő családtagok: nem tudják, hová menjenek, mit kell tenni. Segít és eligazítást ad ilyenkor a pap is, a vállalat is.
A plébánosoknak a temetés tekintetében is területi illetékessége van. Az engedélye nélkül idegen pap nem temethet a területén. Más felekezethez tartozó lelkész esetében nem kell a plébános engedélye.
Amennyiben az elhunyt családtag más – nem katolikus – felekezethez tartozik és halála előtt családjával megbeszélte, vagy végrendeletében meghagyta, hogy őt saját lelkésze temesse, a család igyekezzen ezt teljesíteni. Ha ilyen értelmű megbeszélés és végrendelkezés nem történt, a család belátása szerint kérjen fel papot, vagy lelkészt a temetésre.
Az elszakadás fájdalmát el kell fogadni és el kell viselni. Ne növeljük ezt zokogós búcsúztatók igénylésével, amely azt a hangulatot idézi, hogy vége mindennek és többé nem találkozunk. A találkozás hitében temetünk.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főpásztora kéri híveit, hogy temessék el hozzátartozóik maradványait, a több év-száz-ezredes, helyes gyakorlatnak megfelelően. A lakásban tartott hamvak másoknak kellemetlenségeket okozhatnak, egyre több ilyen esetről tudunk már. Az emberből az elégetése után megmaradt hamu, főképpen kalcium-, foszfor- és magnéziumoxid molekulái nem hordozzák már magukon a személyiség jegyeit, akinek alkotórészei voltak.
Nem helyénvaló, ha földi maradványaink sorsáról rendelkezni próbálunk; bízzuk azt a még élő hozzátartozóinkra és ne tegyünk rájuk kellemetlen terhet.